Címlap

III. MVM Energia Futam, Rieju MRT-E

Nem stresszeltük túl a dolgokat, de a régebbi beszámolókat olvasva ez az EV-Sport csapatánál egyáltalán nem meglepő. Első találkozásom versenyjárművemmel a futam előtti nap este 10-kor esett meg. Már túl voltam a versenyzői eligazításon és teszten, amikor megérkezett az utánfutó a versenygokartokkal és a Riejuval. Utóbbi lánc nélkül, mivel eredetileg lábon érkezett volna a gépátvételre, ám az első 200 méter megtétele után elszakadt a lánc. Ettől eltekintve nagyon biztatóan nézett ki, csak épp nem lehetett még csak kipróbálni sem, ráadásul ezzel komoly veszélybe került a másnapi indulás. A késői időpont miatt sok mindent itt már nem lehetett tenni, ráadásul a csapatnak még egy forduló – a kispolski – hátra volt, így a probléma megoldását reggelre hagytuk.


A belvároshoz közeli motoros boltok vagy csak 10-kor nyitottak, vagy ki sem nyitottak szombaton, végül hosszas telefonálgatás és távinternetezés után megcsillant a remény, a XIV. kerületi Motoroázis 9-kor nyit, és ők valószínűleg tartanak is 420-as D.I.D. lánchoz patentszemet. Jani – kihagyva a kisPolskis szabadedzési lehetőséget – kocsiba pattant, és 9:04-kor már két új patentszemmel a zsebében indult vissza a Roosvelt térre. Nem bízta a véletlenre, hiszen akkor még nem tudhatta, hogy mi okozta a láncszakadást. Rosszul futó lánckerék, a villanymotor őrületes nyomatéka, vagy egyszerűen rosszul volt felrakva a patentszem.
Valószínűleg az utóbbi, mert a motor probléma nélkül teljesítette a versenytávot, de erről majd később. A patentszemre várva a versenytársak feltérképezésével ütöttem el az időt, mint kiderült, összeszokott csapat, a hazai elektromos motorversenyzés magja, a tavalyi MVM futamot is együtt nyomták végig. Sóvárogva néztem, ahogy teljesítik a szabadedzést, amikor jött a telefon, meg van az alkatrész, rakjuk fel a láncot, hogy azzal is előrébb legyünk. Épp hívtak az időmérőre, amikor már csak a hátsó tengely meghúzása és egy gyors láncfeszesség állítás volt hátra, és végre indulhattam. Már az indító bíróhoz gurulva éreztem, hogy az első fék nincs a toppon, de így a pályával és a motorral ismerkedve is sikerült a második legjobb időt hozni az egy körös lehetőségből.

A féket ért kritika nyitott fülekre talált, és a csapat azonnal kerített fékfolyadékot (egy másik csapattól, köszönet érte) és csövet egy gyors légtelenítéshez, amitől a Rieju eleje azonnal jóval harapósabb lett.

Jani fülébe beletehettem a bogarat a kérdésemmel, hogy van-e, amit tönkre tehetek a motoron (lévén prototípus), mert beépített egy hangjelzőt, ami figyelmeztet, ha a cellák kritikus szint alá merülnének.
Támadtak ugyan kétségeim, hogy a sisakban a verseny hevében ezt meg fogom-e hallani, de a verseny utáni beszámolókból kiderült, ő is végig fülelt. Szerencsére a riasztásra nem került sor, a 20 perces futam valamivel több mint 15 kilométere alatt alig félig merült le az akkucsomag. Hozzáteszem, boldog tudatlanságban motoroztam, mert csak a verseny után jutottak el hozzám a rémtörténetek az elmúlt versenyek során kigyulladt akkumulátorokról.

Sikerült gyorsan alkalmazkodnom a motorhoz, ugyan egy kis előzetes kipróbálási lehetőség jól jött volna, de a verseny 5. körétől már magabiztosan húztam a gázt, vagyis tekertem a potmétert. Ekkorra a gumik is kezdtek már bemelegedni, eleinte a hátsó rendszerint megcsúszott az Akadémia előtti kanyarban. Elsődleges célom az volt, hogy a GEEN-SCOOTER TEAM első kockából rajtoló motorjára tapadjak, ne tudjon nagyon meglépni. A szálloda felöli egyenesben koppanásig húztam a markolatot, itt látszott, hogy végsebességre a Rieju jobb, mint a GSM-3000, ő viszont robbanékonyabb volt a lassítók utáni kigyorsításokban. Vártam a megfelelő alkalmat, amit kicsit késleltetett, hogy folyamatosan kerülgettük a lekörözött ellenfeleket. Sajnos nem tudtam, mennyi időm van még hátra, azt gondoltam, még legalább két kör, így meglepetésként ért a kockás zászló. A befutó, ahogy végig az egész verseny, nagyon szoros volt, 0,519 másodperc különbséggel intettek le minket.

Örülök az eredménynek, de azaz igazság, hogy a motorban benne volt az első hely. Nagy élmény volt. Hálásan köszönöm a lehetőséget Gál Jánosnak, valamint a csapat összes tagjának.

Üdv
Kata

 

Módosítás: (2013. december 16. hétfő, 19:19)

 
Támogatóink
Facebook
Kapcsolat